Nincs olyan technológiai fórum manapság, ahol el ne hangozna, hogy az adatok korában élünk, a mesterséges intelligencia pedig beköltözött a mobiltelefonjainkba, sőt az AI megkerülhetetlen része mindennapjainknak. Na, de mi is pontosan az a big data? Hogy jön a mesterséges intelligenciához? Mire való napjaink technológiai őrülete? Vespignani A jóslás algoritmusában közérthetően válaszol ezekre az alapkérdésekre és részletesen elmagyarázza, hogyan alakult ki ez a korszakalkotó “irányzat”. Barabási Albert-László mellett mi is jó szívvel ajánljuk ezt az olvasmányt.

Vespignani mint fizikus a komplex rendszerek világából került a hálózat- és adattudomány világába. Nem csoda tehát, hogy az előbbi tudományág kérdései rendszeresen elő is kerülnek a könyvben. Rögtön az indítás is innét jön: a gyalogosok fizikája és a szegregáció matematikája remek példák arra, hogyan lehet társadalmi jelenségeket modellezni. Ezek után kis kitérő következik, melynek során megismerhetjük a datafikáció, azaz a mindent adatokba fordítás fogalmát. A big data és a gépi tanulás rövid történetével is megismerkedhetünk, majd a mesterséges intelligencia és a deep learning is felkerül a térképre. Ezek után térhetünk vissza Vespignani epidemiológiai modellezéséhez, amely rengeteg adatra alapozva próbál meg lehetséges szcenáriókat felállítani egy pandémia terjedésére. A következő rész a mesterséges intelligencia lehetséges veszélyeit boncolgatja. Még mielőtt csalódottan sóhajtana fel a kedves olvasó, megnyugtatjuk, hogy nem arról szól ez a fejezet, hogy a robotok elveszik a munkánkat, majd – a Terminátorban látottakhoz hasonlóan – ellenünk fordulnak, hanem a meglévő egyenlőtlenségek felerősödéséről és a nemzetközi kontroll hiányosságairól. Röviden, a kötet nagyon tisztességesen összefoglalja, amit ma érdemes tudni a mindennapjainkat irányító algoritmusokról.
Kár érte
A szerző valamilyen oknál fogva nem tud túljutni a neopozitivizmuson és mélyen hisz abban, hogy a fizikai világhoz hasonlóan a társadalom is modellezhető. Ezzel a véleménnyel nincs egyedül, ugyanis a már emlegetett Barabási is így gondolkodik. Mi azonban meglehetősen promlélmásnak tartjuk ezt az álláspontot, amelyről már írtunk máshol. Itt inkább azt szeretnénk kiemelni, hogy a pozitivizmus pragmatikusságával hinni, hogy a nyíltság meg az etikai elvek követése megoldja majd a problémákat, naivság. A technológia társadalmi és etikai kérdéseit leegyszerűsíteni és leküzdendőváró akadályokként bemutatni őket – úgy véljük-, veszélyes. A szerzőnek legalább hivatkozás szintjén illene megemlékeznie azokról a művekről, amelyek az algoritmusok által okozható problémákat tárgyalják (pl. a Weapons of Math Destruction Cathy O’neill-től),ahogyan azokról is, amelyek etikai összefoglalót adnak (pl. a blogunkon is bemutatott AI Ethics Coeckelbergh-től). Ahogy a Vespignani szomorkodik afelett, hogy az algoritmikus gondolkodás és az alapvető számítástudományi és számítógépes ismeretek nem részei a művelt ember tudástárának, úgy mi is ejtünk egy könnycseppet azért, mert a jelek szerint az alapvető tudományfilozófiai és etikai ismereteket elhanyagolhatónak tartotta a szerző.
Make a one-time donation
Make a monthly donation
Make a yearly donation
Choose an amount
Or enter a custom amount
Your contribution is appreciated.
Your contribution is appreciated.
Your contribution is appreciated.
DonateDonate monthlyDonate yearlyDo you like our visualizations? Buy them for yourself!
Visit our shop on Society6 to get a printout of our vizs.


This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.