Akik kicsit régebb óta fiatalok, azok még emlékeznek a 2008-as gazdasági válságra. Alig lábaltunk ki a COVID-ból, gazdasági problémák és fegyveres konfliktus borzolja a kedélyeket. Ki tudta ezeket előre jelezni? Hogyan kezelik a társadalmak a megrázkódtatásokat, hogyan tudnak rá egyáltalán felkészülni, milyen jó politikai gyakorlatokat követhetnek egyáltalán?

Az közhelyszámba megy, hogy vannak váratlan, megjósolhatatlan események. Nem arról van szó, hogy ne lennénk tisztában avval, hogy gazdasági válságok, háborúk, vagy éppen járványok törhetnek ki, hanem inkább arról, hogy nem tudjuk jól megmondani mikor, hol és milyen következményekkel következnek be ezek az események. Niall Ferguson Végzet című könyvében történelmi példákon keresztül járja körbe a katasztrófákat, még Jared Diamond Zűrzavara esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogyan volt képes pár ország megbírkózni egy-egy katasztrófával és mit tudunk ebből tanulni.

Feguson könyve, ahogy a szerzőtől már megszokhattuk, olvasmányos és elgondolkodtattó. Azonban a The Great Degeneration és a Tér és a torony (és kisebb mértékben a Civilizáció) című könyveihez képest nem mond újakat, inkább csak a COVID járvány fényében megannyi példával támasztja alá korábbi eléméleteit.

A Tér és a torony a hálózattudomány eszköztárát veti be a történelmi és társadalmi folyamatok értelemzésében és rávilágít arra, hogy a társadalmi jelenségek nagyon gyakran a skálafüggetlen hálózatokkal jellemezhetőek. Ezekben a hálózatokban pedig nem csak az eszmék, hanem a vírusok hihetetlenül gyorsan tudnak terjedni.

Ferguson többi művéhez képes a The Great Degeneration kifejezetten rövid, de véleményünk szerint ez a legjobb és ideje lenne magyarra lefordítani. A mű tulajdonképpen egy konzervatív liberális esszé, ami a a modern demokráciák kiüresedését a gondoskodó állam (nanny state) megjelenésével és a civil értékek hanyatlásának tudja be. A megoldás kulcsát pedig klasszikusan egy versenyre épül piacgazdaságban, egy minimális államban és furcsa mód az állam visszavonulásával valahogy újra aktivizálódó önszerveződésben látja. A Végzetben is ezek köszönnek vissza, Ferguson szerint azok az államok képesek megbírkózni a katasztrófákkal, akik a konzervatív liberalizmus receptjét követik.

Jared Diamond Zűrzavar című könyvében több esettanulmányon keresztül próbálja bemutatni, hogy egy-egy ország sikeres kríziskezelése tulajdonképpen a pszichológiában bevett krízisterápiával vonható párhuzamba. Amíg az Összeomlásban az ökológiai katasztrófákkal foglalkozott a szerző, a mostani merítése sokkal színesebb és a végkifejlet sokkal pozitívabb.

Fontos megjegyezni, hogy mind Ferguson, mind Diamond hangsúlyozza, hogy a történeti-összehasonlító módszerrel nem lehet klasszikus törvényszerűségeket felfedezni. Historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítómestere – de δὶς ἐς τὸν αὐτὸν ποταμὸν οὐκ ἂν ἐμβαίης – azaz, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.

Habár nagyon sokan kérdőjelezik meg Popper klasszikus művének, A historicizmus nyomorúságának alaptételét, mely szerint:

a történelmi elrendeltetésbe vetett hit puszta babona, és sem tudományos, sem más racionális módszer nem képes előre jelezni az emberi történelem menetét

Karl Popper: A historicizmus nyomorúsága

Idáig még nem nagyon sikerült akár csak nagy vonalakban is felvázolni a jövőt, sokkal inkább a múltat szeretjük egy egységes narratívába gyúrni a jelen nézőpontjából. Ferguson és Diamond nem száll szembe Popperrel, inkább arra keresik a választ, hogy a megjósolhatatlan és elkerülhetetlen kríziseket hogyan lehet inkább kihasználni. Ahogy a sokat idézett Churchill mondás szól: “Ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezedbe ad!”