Nem lesz közterület elnevezve Alan Turingról Budapesten. Talán ennek az a legfőbb oka, hogy nem igazán ismerik az életét és munkásságát, pedig akit igazán érdekel ki a fene Alan Turing és mi mindent ért el azalatta rövid negyvenkét év alatt amíg élt.

A szélesebb közönséggel a Kódjátszma (Imitation Game) című 2014-es film ismertette meg Alan Turing nevét. A film Andrew Hodges Kódjátszma (eredetileg Breaking the Code) című könyvén alapul.

Hodges könyve annak ellenére hogy igen csak vastag (több mint nyolcszáz oldal), nagyon magával ragadja az embert. A filmmel ellentétben itt a technikai részek is igen csak hangsúlyosak. A Turing-gép, az Engima vagy a filotaxis leírásánál nem árt figyelni. A kötet születésének érdekessége, hogy az amúgy fizikus szerző mint melegjogi aktivista figyelt fel Turing történetére valamikor a hetvenes években. Akkor, és talán még most is sajnos, a szükségesnek érzete a szerző, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy egy melgnek finoman szólva nem volt egyszerű az élete. Ez a Turing-teszt tárgyalása során válik ez igazán izgalmassá. Egy melegnek a múlt század első felében tkp. minden nap el kellett játszania hogy ő egy “rendes” férfi vagy nő, pont ahogy a számítógépnek az ítészeket meg kell győznie arról hogy ő egy ember, azaz egy “rendes” férfi vagy nő. Aki tényleg szeretne képbe kerülni Turing munkásságával és életével, annak Hodges könyve máig az alap. Habár a Kódjátszma című filmet nem tartjuk rossznak, a Breaking the Code filmet (ami szintén a könyvön, illetve az azon alapuló azonos című színművön alapul) jobban ajánljuk. Alább kedvenc jelenetünk, melyben Turing megpróbálja közérthetően elmagyarázni mi is az a Turing-gép.

Dermot Turing saját nagybátyja életrajzát írta meg Hodges könyvénél sokkal emészthetőbb (és rövidebb) formában. Az igazi Turing azonban nem egy light változata a “komoly” életrajzi írásnak. Sokkal inkább egy másik nézőpontot kapunk, feszesebb történetvezetéssel, rövidebb és nem átfogó (de egyáltalán nem laposabb) technikai magyarázatokkal. Ebben a kötetben Turing sokkal emberibbnek tűnik nekünk, mint Hodges zsenije, aki kicsit úgy tűnik hogy magában bolyong a világban és csak néha-néha vannak emberi kapcsolatai. A Turing család megőrzött dokumentumai és a családi emlékezet alapján színesebb képet kapunk. És mivel a szerző biológus végzettséggel is rendelkezik, a Kódjátszmánál sokkal érhetőbben tudja lemagyarázni Turing kései, ma talán a bioinformatikához sorolható kutatásait a filotaxissal kapcsolatban.

Turing az Engima feltörésével a második világháborút megnyerő, de legalábbis lerövidítő hősként vonult be a köztudatba. Érdemes azonban ezek mögé nézni. Már a haború előtt is nagyot alkotott (Turing-gép) és ezen munkássága alapozva lett az Engima megfejtésén dolgozó csapat egyik vezéralakja, aki tkp. a a bayesiánus statisztika számítógépes alkalmazásának úttörője lett. Nem foglalkozott a háború végéig az Engimával, áttért a beszéd titkosítására. A háború után a brit számítógépek fejlesztésében vette ki a részét, majd az élővilág és a matematika kapcsolat kezdte izgatni. És nem feletkezhetünk meg egyetlen filozófiai tanulmányáról, amiben a híres-hírhedt Turing-tesztet írta le és a gépi intelligencia kérdését járta körül.

Az Engima megfejtése önmagában is érdekes, mivel igazi összehangolt csapatmunka volt. Nem mellesleg kellet hozzá a lengyel kódfejtők előzetes munkája, érdeklődése a mechanikus számítógépek iránt és Turing lángelméje. Erről bővebben egy korábbi posztunkban már írtunk.

Érdemel-e egy utcanevet az, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a második világháború lerövidítésében, a modern számítástudomány megalkotásában? Ez nyilvánvalóan csak annak kérdés, aki nincs tisztában a történelmi tényekkel és képtelen túllépni saját korlátoltságán.